ISBN: 9789637051548
Fordította: dr. Sámi László
Oldalszám: 282
A lány szemei megmentették az életét.
A lány álmai szabadjára engedték a sötétségét.
Négyévnyi teljes alvásmegvonás után a gimnazista Parker Chipp úgy érzi, már nem bírja sokáig. Éjjelente alvás helyett belép azon személy álmaiba, akivel aznap utoljára teremtett szemkontaktust. Parker tudja: ha nem sikerül záros határidőn belül aludnia, meg fog halni.
Azután találkozik Miával, akinek békés, csodásan egyszerű álmai végre lehetővé teszik számára a nyugodt pihenést. Ám ami véletlenszerű, megváltó találkozásnak indult, rövidesen megszállottsággá fajul: Parker tomboló vágya az után, hogy mindennap sikerüljön Mia szemébe néznie, egyre szélsőségesebb és bizarrabb tettekre sarkalja. Az iskolában mindenki azt hiszi róla, hogy teljesen bekattant, még a legjobb barátai is. Amikor pedig Miát fenyegetni kezdi egy igazi perverz kukkoló, mindenki meg van róla győződve, hogy Parker az, ráadásul különös emlékezetkiesései miatt már ő maga is kezdi komolyan megkérdőjelezni a saját ártatlanságát…
Nem is tudom mikor (jó pár éve az
biztos) egy angolul olvasó magyar bloggernél láttam a könyvről értékelést.
Annyira jó vélemény volt róla, hogy tudtam, ha egyszer megjelenik magyarul
akkor nekem kell. Így amikor a Főnix Könyvműhely a Könyvfesztiváli
megjelenéseit tett közzé nagyon megörültem, hogy most már én is olvashatom ezt
a könyvet. Bevallom már nem emlékszem hol láttam az értékelést róla és pontosan
mi is volt ami megfogott benne anno, de azonnal a vásárolandó listámra került.
A hab a tortán pedig az űber brutál akció volt, ami bebiztosította lakhatását a
könyves polcomon.
Röviden a történetről:
Oakville-ben egy átlagos gimnáziumban egy nem hétköznapi srác éli a
mindennapjait. Parker Chipp Álomlátó, ez annyit jelent, hogy éjjelente míg
mások nyugodtan álmodnak ő nem tud aludni. Annak a személynek az álmait
látja/éli meg vele együtt, akivel a nap folyamán legutoljára szemkontaktusba
került. Parker több mint négy éve szenved a kialvatlanságtól, mivel mások
álmait szemléli ő egyáltalán nem tud pihenni. Édesapja egyik napról a másikra
elhagyta a családot, így anyukájával él együtt. Édesanyja látja, hogy probléma
van Parker-rel de egyszerűen nem tud vele dűlőre jutni. Mint mindig egy lány az
aki megborítja a hétköznapi életet. Mia álmaiban olyan nyugodtságra talál
Parker, amivel eddig még soha nem találkozott…
A könyv első 20-30 oldalával nem
tudtam mit kezdeni, ez most mi lesz? hová fogunk kilyukadni? Amikor Mia feltűnt
a színen teljes mértékig megvoltam győződve arról, hogy itt Miával iszonyat
szerelem fog lobbani és erről fog szólni a történet… de hát nem ez történt. Egy olyan irányba ment el a történt amit én nem vártam volna.
Hát meglepődtem… nem csak a könyv olvasása során, a végkifejlett miatt, hanem ez az egész könyv egy óriási meglepetés volt nekem. Gondoltam, hogy jó lesz, de nem mertem volna remélni, hogy így le fog nyűgözni ez a történet.
Az írónő olyan izgalmakkal
töltötte meg a könyvet, hogy csak faltam a lapokat. Olyan jól felépített az
egész történetet, hogy a végén leesett az állam… én ő rá egyáltalán nem
gondoltam. Pedig olyan biztos voltam abban, hogy ki a hunyó...
Parkerben olyan háború dúl saját
magával szemben, hogy már én is féltem tőle. Tényleg úgy éreztem ő egy
skizofrén… A félelem, a rettegés, az átélés nagyon jól volt ábrázolva. Olyan érzelmi vívódások vannak ebben a könyvben amit YA-ban ilyen ábrázolással még sehol sem olvastam. (el voltam ájulva).
Mint mindig egy jó barát az aki
segít… Itt viszont nagyon tetszett hogy Finn Parker legjobb barátja semmit sem
tudott az ő kis titkos életéről. Együtt átélhettük a ,,beavatást”, jó volt
végre erről olvasni, hogy próbálja meg a különleges képességekkel rendelkező
szereplő elmondani az igazságot magáról egy hétköznapi srácnak.
A szerelmi szálon minimális a
hangsúly, szerintem ennyi a fiú olvasóknak is bele fér, de ez is nagyon
tetszett.
A hangsúly Parker küzdelmein van,
amit saját magával kell megküzdenie… az a sok kérdés ami felmerül, az a sok
bizonytalanság… el sem szeretném képzelni mi lenne ha ez a valóság lenne…
Nem tudom azt mondani, hogy az
utolsó 40 oldal volt a legdurvább, de úgy hagytam abba a könyvet, hogy
neeeeeeeeee így nem fejezheted be! Elhúzod előttem a mézes madzagot, és most
meg milliónyi kérdés merült fel bennem? Miért kaphattam mindre a választ?? Jó,
jó hát trilógia… tehát jön még egy második és lezáró kötet is. Az viszont
biztos, hogy kellően felépítette a második részhez az induló löketet…
Érdekes ahogy az álmodást az
írónő leírja, a lehetőségeket, a kapcsolatteremtést, a gondolatok, az érzelmek
erejét, tetszett. Komoly témák is felmerülnek a könyvben gyermek molesztálás,
családi erőszak, gyikosságok…
A könyvön 14-es karika van hát
nem tudom… közel a harminchoz is eléggé borzasztó volt feldolgozni jó pár
dolgot én inkább 16-os korhatárt mondanék. Természetesen fiatalabb olvasók is
élvezhetik, de amikor már én féltem Parkertől akkor azért elgondolkodtató…
Ettől függetlenül imádtam minden
sorát! Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni!
Összességében nem is mertem volna
remélni, hogy ennyire jó lesz ez a könyv. Fiúknak tökéletes végre egy igazi
fiús könyv, de szerintem lányok számára is teljesen élvezhető. Úgy gondolom ez
a könyv az idősebb korosztálynak is kellemes kikapcsolódást nyújthat, mivel nem
egy sablon tini story, sablon szereplőkkel, sablon történettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése