Fordította: Cziczelszky Judit
Oldalszám: 316
ÖNÁLLÓ REGÉNY:D:D van még ilyen, ki hinné????
A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda.
Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.
Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel. Miért van itt?
Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.
Először is megismerkedhetünk egy újabb Grace-el, nem tudom, hogy ennyire népszerű név lenne-e Amerikában, de én picit kezdem unni, hogy minden második könyvben szerepel ez a név. De ez annyira nem is fontos:)
A történet ott kezdődik, hogy Grace bezárva találja magát egy fehér szobában, ahol megvan mindene amire akkor szüksége van. Ágy, fürdőszoba, asztal, papír, toll....
Nem tudja mi történt vele, hogy került oda. Annyit tud, hogy Ethan (aki állati szexi) minden nap hoz neki ételt bármit amire szüksége van. De fogalma sincs, hogy került oda, kicsoda Ethan, miért van ott, elrabolták őt??
Grace nagy álma az volt, hogy író legyen, ezért elkezdi az üres papírokat tele írni az élettörténetével. Így a könyv elején két szálon fut a történet. Először is abban a szobában ahol van illetve elkezdi mesélni az élet történetét. A könyv végére, már csak az életéről olvashatunk, az Ethan-es részek szinte teljesen megszűnnek.
Hát jól össze kuszált engem is a történet! Az elején csak kapkodtam a fejem, most akkor mi is van, ez egy valós ember rablás??, de közben meg megírja az élettörténetét???? meg ki ez az Ethan??? mi van??? tehát olyan zavar volt a fejembe, hogy tényleg nem tudtam mi a szitu. De a könyv végére teljes mértékben megvilágosodtam:) Bár be kell vallanom rögtön nem esett le a vég, hogy mi is van itt... pár percet gondolkodnom kellet azért, hogy is történet a dolgok... hogy volt... akkor ki kivel... mikor és hol... hogyan... és utána szépen össze raktam a szálakat.
A könyv elejétől foglalkoztatott a gondolat, hogy akkor mi is a helyzet, tudni akartam, hogy mi történt, így egész végig fenntartotta az érdeklődésemet az írónő. Nem untam sehol sem a könyv, de le se rágtam a körmeimet az izgalomtól. Gondoltam én sok megoldásra, sok verzióra, hogy mi történhetett, erre pontosan ilyen verzióban nem gondoltam, de hasonló ötleteim voltak nekem is.
A könyv felépítése jól kidolgozott, az alap ötlet is tetszik, attól függetlenül egyetlen szereplőt sem sikerült a szívembe zárnom. Grace-t néhányszor szívem szerint jól megrángattam volna, hogy hahóóóó ébredj már fel, mit csinálsz??? Nat .... inkább nem véleményezném a kis szívtiprót, de sajnos igaz, hogy vannak ilyen fiúk és inkább így találkozzunk velük mint a való életben. Sal akinek ilyen barátnője van annak nincsen szüksége ellenségre.... Dev és Soph voltak a kedvelhető karakterek, de sajnos ők olyan keveset szerepeltek, hogy nem volt idő őket rendesen megismerni.
A történettől nem vagyok elájulva, de valamiért még is jobb volt mint a sablon story-k, itt végre másról olvashattam, mint általában szoktam. Olyan témákat boncolgat az írónő ami hétköznapi, bárkivel, bármikor megtörténhet. Voltak mély érzelmi részek is, bár itt azért vannak fenntartásaim... ezzel szemben teljesen lenyűgözve sem vagyok, de valahogy mégis elgondolkodtatott...
Mégis azt kell mondanom, hogy az átlagosnál jóval jobb, egy egyszer olvasós könyvnél jobb, de valahogy mégsem éreztem azt, hogy teljesen le tudott volna nyűgözni. Örülök, hogy elolvastam, sőt egyszer még biztosan kölcsön fogom kérni az én könyvcserélős moly társamtól:) és akkor más szemszögből fogom látni a dolgokat.
De az is lehet, hogy ez a könyv olyan aminek meg kell bennem érnie. Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox című könyvével is ez volt a helyzet. Amikor befejeztem tudtam, hogy tetszett, de nem voltam elájulva. Majd ahogy eltelt pár hét és megemésztettem a könyvet, elkezdtem jobban átlátni a cselekményt, a történéseket és teljesen új szemszögből láttam meg a történetet, akkor vált kedvenc könyvé.
Aki egy boldog leányálom könyvre vágyik, akkor ne ezt vegye le a polcról éppen. A hangulatát és a ,,mondanivalóját" a 13 okom illetve a No és Én-hez tudnám hasonlítani.
5/3,5-4 között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése